Nem volt nehéz dolga, az odaéréskor, mert már előkészítette a terepet. Vett egy gyönyörű házat, amit úgy rendez be, ahogy ő akar. Fura, mert eddig mindig úgy tett, ahogy más akarta, és úgy gondolkozott, ahogy más akarta. Most szabad volt, ezért elhatározta, hogy elég a régi szokásokból. Felvett egyet az új ruhái közül, egy igazán minit, amilyet azelőtt soha nem vehetett volna fel,
aztán kifestette a házat. Egész jó méretű ház volt, nagyobb, mint amilyet be tudott volna lakni. A bejárat azonnal egy kis előtérbe vezetett, ezt a helyiséget almazöld színűre festette, az előtér egybe volt nyitva a konyhával, így ez egy kanári sárga színt kapott. A nappali szobát fehérre festette, és színes polcokkal, bútorokkal dobta fel a hangulatot ez is egyben volt a másik 2 térrel, de egy nagy, gyöngyökből készült, színes függővel elválasztotta a teret. Az ablakokra gyönyörű földig érő selyem függönyöket varrt, a konyhába almazöldet, az ajtó melletti ablakra kanárisárgát, hogy ezzel is még jobban összehangolja az egybenyitott 2 teret. Egy lépcső vezetett felfelé, ez világos fából készült, nehogy véletlenül is emlékeztesse a gyönyörűen faragott otthoni, sötét fára. A hálószobája élénk lila színű lett. Az egyik falat földtől mennyezetig teljesen tükrösre csináltatta, mert imád táncolni, és a terveiben van, hogy sokat táncoljon, továbbá új stílusok elsajátítását is tervbe vette. Ez a szoba úgyis elég tágas. A szemközti falnál volt az ágy. Félkör alakú, szép, fodros, csontszínű ágyterítővel, az ablakon pedig ugyanilyen színű, fodrú függöny. Azt asztalon pedig szintén ilyen terítő, amely az ablak alatt állt. A konyha kávészínű csempéjét kivéve mindenhol a házban egységesen világos, a lépcső színéhez illő parketta volt lerakva. Melly elégedett volt a házzal, amikor 2 nap elteltével teljesen elkészült elhatározta, hogy megismeri a szomszédokat, majd az ő segítségükkel a kisváros többi lakosát is.
-"Kedves naplóm!" -kezdte írni új naplójába Melly.
"Ma először kimozdultam a házból. Megismertem a lányt, aki a szomszédban lakik. Kedves. Talán holnap többet is beszélhetünk." - folytatta az írást Melly, s közben egy igazán furcsa, és kellemes érzés járta át, amit az "Új élet, új napló!" mondattal jellemzett volna, boldogan.
*
Melly felkapott egy új ruhát. Egy mini, pánt nélküli ruhát, kék színűt, fodrokkal az alján. Sosem mozdult még ki ilyen rövid szoknyácskában, ez nem rá vallott. Talán ezért is érezte magát olyan szabadnak. Már érkezésekor kiszemelt egy helyet, ahova a helyi fiatalok járnak. Ezért úgy gondolta ő is oda megy ma este. Kiment az ajtón és hátra hagyta a magányt.*
Melly besétált az ajtón, leült a pulthoz. Megnézett egy papírt. Épp pincért keresnek. -"Szuper, diák munka. Ez kell nekem." - gondolta, majd körülnézett. 2 fiatal férfi ült tőle balra, egy világos hajú, talán már szőkés és egy sötét hajú, bőrkabátban. Együtt iszogattak, de a szőke nem tűnt barátságosnak. Nem egy baráti iszogatás volt az, majd a szőke felállt és behúzott a másiknak, majd elvonult. Egészen meglepte az embereket ez a mozdulatsor, de Melly sejtette, hogy valami hasonló fog történni. Tetszett neki a sötét hajú reakciója. Halványan elmosolyodott és oda sétált hozzá.- Mocsok egy alak - szólította meg.
- Igaza volt - érkezett a válasz, mire Melly elmosolyodott újra.
- Talán te vagy a mocsok alak?
- Ja.
- Amúgy Melly vagyok. Melanie Hamilton - mutatkozott be Melly mosolyogva.
- Damon Salvatore - érkezett a válasz, már nem érdektelenül. Damon a lány felé fordult, és jobban megnézte magának. Lapsis Lazuli kő volt a nyakláncában. Talán véletlen, mert egy karkötő is volt rajta, talán tele verbénával.
- Hallottál valamit Mystic fallsról? Úgy értem ... Verbénát hordasz nem? - mutatott a karkötőre Damon.
- Mit kellett volna hallanom? - kérdezte Melly, aki még tényleg nem tudott semmit a városról.
- Azt mondják vámpírok élnek itt. - grimaszolt Damon, majd várta a reakciót.
- Vámpírok? Az itteni emberek hiszek a vámpírok létezésében? - kérdezte Melly meglepetten, és ijedten. Ha az itteni emberek hisznek a vámpírok létezésében, lehet, hogy neki is baja lehet ebből.
- Nagyon is. Csak erről hallani mindenfelől.
- Mióta élsz itt?
- Gyerek korom óta, elköltöztünk, de visszajöttem nemrég -Melly a pultra nézett, meglátta a férfi gyűrűjét.
- Szép gyűrű.
- Oh, ez... Családi örökség. - legyintett Damon - Szép nyaklánc -folytatta.
- Ez is az. - mosolygott Melly zavarodottan, és próbált nyugodt maradni -Nekem most mennem kell -mondta, majd felállt, elköszönt, és elhagyta a helyet.
*
"Ma elmentem egy helyre. Megismertem egy igazán fura alakot. Remélem, látom még. Lapsis Lazulit hordott, és meglepődött a verbénán. Talán ő? Neeem. Az kizárt." -írta naplójába Melly miközben folyton a titokzatos Damon Salvatore járt a fejében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése