Friss


Végre eljött az utolsó rész ideje!
Egy kis apróság a végén!!! Érdemes elolvasni. Kicsit elkapkodott és béna, de az utolsó! :D



2011. augusztus 6., szombat

9. rész - Végállomás

Melly az ablak előtt állt, és a reggeli napfény lágy esését csodálta. A gyöngyöző harmatot az élénk zöld füvön, és a friss reggeli fuvallatokat. Minden olyan békés és gyönyörű volt. Az agyában mégis csak egy gondolat élt élénken. Katherinet megölni! Nem járt más az eszében, mint a hulla rengeteg a kedves délutáni nap fényében, amit a drága otthonában látott. Már nem érdekelték azok az emberek. Nem volt már fontos, hogy élnek vagy sem. De Melanie Hamilton nem veszít. Nem lehet megalázni. Ez volt az ok, ami miatt olyan nagyon bosszút akart állni. Már semmi sem számított neki. Olyannyira nem, hogy észre sem vette ami a legmeglepőbb volt. Szokatlan módon Trish még nem ugrálta körül, sem az élményeivel, sem a jó tanácsaival. Egyetlen egyszer sem látta, amióta visszajött. Sőt, már abban sem volt biztos, hogy akkor találkoztak, vagy sem. Eltűnt. Hol lehet? Először a szobájában nézte meg, majd elment a Grillbe. Körbejárta az összes helyet, ahol csak emberek járhatnak, bulizhatnak vagy bármi, de sehol nem találta. Végül haza ment, hogy átgondolja, mikor is látta ténylegesen Trisht. Az ajtóban viszont Mike állt.
-Szia. -köszönt oda óvatosan. Figyelve a fiú arcát, hátha érzelmet lát rajta, mint azelőtt. De semmi. Olyan volt, mintha faragva lett volna, az az arckifejezés, rendületlen, érzelem mentes.
-Most nekem kell elmondanom valamit - jelentette ki, és lehajtotta a fejét. -Bemehetnénk? - kérdezte hirtelen az ajtó felé mutatva. Egy kopott szakadtas farmer dzsekit viselt. Fehér pólóval. A haja pedig kócos volt.
-Bocs, gyere -Melly kinyitotta az ajtót, és betessékelte a fiút. -Figyelek. Tudod. Nagyon köszönöm, hogy tegnap meghallgattál, és nem akadtál ki. Köszönöm, hogy megértesz, és hiszel nekem -mondta megértően.
-Ennek örülök, mert a mondanivalóm is épp ezzel kapcsolatos. -Melly feszült csöndben figyelt. Először arra gondolt, hogy Mike családja vámpír vadász, vagy több vámpírt is ismer. Látta rajta, hogy valami nem oké, de nem tudta, hogy mi az. -Vérfarkas vagyok -jelentette ki várakozás, vagy gondolkodás nélkül. Természetesen, és könnyedén. Melly elmosolyodott.
-Komolyan? Sejtettem, hogy nem lehetsz ember. Kizárt. Akkor azért viseltél mindent olyan feltűnően jól. Már féltem, hogy annyira megviselt, hogy besokkolsz. Annyira örülök, hogy elmondtad. -Melly szívéről hatalmas szikla gördült le. Megkönnyebbült. Most félnie kéne, de már olyan jól ismeri a fiút, és bízik benne. Kihasználhatja hát ezt a helyzetet. -Tudod. Van egy küldetésem, amit minél hamarabb le akarok zárni. Tudod. Segíthetnél. Meg kell nyúznom Katherinet. Bocs, hogy így rád zúdítom, de... Sietek, és ...
-Oké. Benne vagyok.
-Csodálatos. Holnap el kezdjük keresni. Ma még meg kell találnom Trisht. Nincs sehol. Eltűnt.
-Segítek, ha nem bánod -mondta mosolyogva Mike. Tökéletes, kedves, és segítőkész.
-Köszönöm.

*

Melly és Mike újra átkutatta az egész várost, de sehol nem találták Trisht. Az egyetlen hely, ahol még sosem nézték, az az erdő.
-De ha Trish az erdőben van akkor...
-Kiszimatolom. Megtaláljuk.
-Remélem nem ...
-Ne gondolj rá. Elég akkor aggódni, ha már megtaláltuk.

*

1 órával később Trish üres holttestét találták. Se vér, se nyom.
-Katherine. Megint. Meg kell ölnünk, mielőtt mást is elveszítek.

*
Később, még aznap este, mikor Melly hazaért. Ledobta magát az üres házban. Végig gondolta a holnapi terveit, vagyis. Csak akarta. Egyszer csak Damon lépett be az ajtón.
-Segíteni akarok -mondta komoly arccal, és leült egy fotelbe. -De előtte el válaszolnod kell egy kérdésre.
-Na jó, halljam -mondta unottan Melly, mintha valami buta önző kérdésre számítana. Ami végül is, mivel Damonról van szó, nem is lenne meglepő.
-Honnan ismered Katherinet? -A kérdés talán kicsit jobban meglepte, mint mikor Mike bevallotta, hogy farkas. Talán annál is, mint mikor Trish holtan került elő. Ennél csak a családja halála volt meglepőbb. Na, jó az első kettő nem is volt meglepő. Kellemetlen kérdés, mivel így minden megváltozik. A története, ami olyan makulátlan, és a róla alkotott vélemények.
-Nos. Emlékszel még a történetre, amit magamról meséltem? Arra, hogy magányosan, bezárva éltem? Hazugság volt. Nem az egész, de egy része. Mikor vámpír lettem, és folyton éhes voltam Trish és a családja tartott életben. Be kellett zárni engem, és ők a vérüket adták. Csodálatosan viselkedtek. Aztán úgy alakult, hogy meguntam a bezártságot. Úgy éreztem, ha már örök életet kaptam ne kelljen rabként töltenem. Elszöktem, és ide jöttem. Akkor még nem tudtam, hogy itt éltek vámpírok. Sőt akkoriban nem is éltek. Volt az a mese az égetésről, a templomról és a bezárt vámpírokról. Keresni kezdtem, kutattam vámpírok után. Egy sötét éjszaka volt. Jól emlékszem az ég tiszta, és csillagos. Katherinet pedig egy férfi társaságában láttam először. Talán lökött volt, vagy részeg. Nem is tudom már. Valahogy össze barátkoztunk. Idézőjelesen persze. -Melly a kezével mutatta a levegőbe az idézőjelet. -Sokszor mentünk együtt vadászni, és szórakozni, míg meguntam és haza mentem. Visszatértem a világomba. Katherine megesküdött, hogy soha nem lehetek boldog, mert tönkreteszi vámpír életem minden egyes elkövetkezendő percét. De vámpírként, bezárva... Hogy lehetnék boldog? Ezidáig nem jelentkezett, de most rám talált. El kell pusztítanom -mondta hevesen, és a kezével hadonászva, nyomatékot adott a mondanivalójának, majd lehatotta a fejét, aztán visszanézett Damonra, aki lehetetlenül közel volt, és amióta ismeri először barátságosan és egész emberien viselkedett. Átölelte, és nyugtatni próbálta, mintha lett volna erre bármi szükség. De Melly önmagához hűen ellökte, és élesen felkiáltott.
-Na, most már elég a nyáladzásból. Elteszek néhány karót. Jobb lenne, ha te is ezt tennéd, és holnap indulunk. Ja, és Mike is segít.
-Mike? Meg akarod öletni a gyereket? -kérdezte meglepett gúnnyal Damon.
-Ne viccelődj. Sosem tenném, de Mike vérfarkas. Jól jön egy vérfarkas segítsége egy vámpír ellen nem gondolod?
-Farkas? Tudtam, hogy fura valamiért az a gyerek -jelentette ki Damon, és az ég felé emelte tekintetét, hogy még mélyebbnek tűnjön a gondolkodása.

*

-Mindig is tudtam, hogy buta és meggondolatlan vagy, de most ráteszel egy lapáttal -gúnyolódott Katherine.
-Tudod, hogy veled ellentétben én szeretem szemtől szembe elintézni a dolgokat -vágott vissza Melanie.
-Magabiztos vagy. Nem csoda. Egy Salvatore, egy farkas és egy hamis háttér történet áll mögötted. De az évek során én sem hagytam el magam.
-Nem érdekel, hogy mivel készültél ellenem. Az érdekel, amit a családommal tettél. Megöllek, és elpusztítom az összes veled kapcsolatos emléket ezen a földön.
-Ugye tudod, hogy a kis barátnőd is ezek közé tartozik. Elena. Nem véletlenül néz ki úgy, mint én.
-Elég a csevegésből. Karót beléd! -vágta oda Melly és felmutatott egy hegyes karót.
-Azzal még ráérünk, de előtte. Bocs, szivi, de Damonnak tudnia kell az igazságot. Nem igaz? Damon, Tudtad, hogy a védenced meséjéből csak a a családja, és a lakhelye igaz? Tudtad, hogy Melanie Hamilton idősebb nálam. Több, mint száz évvel? Tudtad, hogy valójában sosem volt bezárva? Igaz, hogy a polgárháború végeztével visszatért Georgiába, és azóta nem látta senki, de előtte évszázadokig szabadon garázdálkodott, és embereken élt. Kegyetlen gonosz nőszemély. Hazudik, és manipulál. Jónak mutatja magát, és elhiteti, hogy szereted.
-Ahogy te tetted? Ne prédikálj itt az igazságról éppen te? Szerettelek, és te átvertél. De már gyűlöllek, és a gondolat, hogy halott vagy...
-Felemelő! -kiáltott fel Melly.
-Ja, és még egy dolog. Ügyes voltál Mike! Gyere, most már te is örökké élhetsz. -Mike átsétált Katherine oldalára, és gonosz mosollyal fürkészte Mellyt, és Damont.
-Gratulálok. Sikerült csapdába csalnod minket Katherine. Vagyis engem. Damon végig tudta, és próbált figyelmeztetni, de túl bolond voltam. Mike, én hittem a hűségedben, de most, hogy kiderült az igazság. Örülök is, hogy így alakult. Kellemetlen lett volna, ha én lettem volna a szemét, mert nem téged szeretlek.
-Csak kihasználtál? -kérdezte csalódott gúny vigyorral Mike.
-Természetesen. Vámpír vagyok. Csak nem gondoltad, hogy képes vagyok szeretni? Hülye viszont nem vagyok. Láttam a hasznot, és sejtettem, hogy farkas vagy. Voltak árulkodó jelek.
-Tehát az egész a nagy hülye terved része volt? -kérdezte Katherine.
-Nem hülye, csak kicsit gyerekes. Lehetne logikusabb, de minél hamarabb végezi akarok veled, így nem volt kedvem logikázni.
-És Damon? Ő is egy játék? Csak haszon? (Katherine)
-Nem. Damont nem hívtam. Nem akartam, hogy itt legyen.
-Miért? Talán félsz? Tudod, hogy még mindig engem szeret, csak fél beismerni magának.
-Talán félreismertem Mike barátunkat, de Damont nem. Már nem szeret. Tudod mióta nem? Azóta, hogy kiderült az átverés. Mióta kiderült, hogy te vígan éldegélsz. Nem hiszem, hogy engem szeret, de tudom, hogy megbízhatok benne, mert ő is meg akar ölni téged.
-Ebben nem lehetsz biztos. Damon számító, és önhitt! -Kiabálta Katherine idegesen.
-Azt te csak hiszed! Nagyon is érző. Talán ő a legérzőbb vámpír, de szereti elhitetni, hogy semmi sem érdekli. Szeretné, ha azt hinnék gonosz, mert ez az erő. Szeretne erős maradni mások szemében. De elég a locsogásból! Melly csettintett egyet, és a négy égtáj felől 10-10 vámpír ugrott elő. -Kapjátok el! -parancsolta nekik, és elrángatta Damont.

*

Megállt egy elhagyatott helyen, a hold ezüstös fényében. Lágy szellő simította végig a sötétben feketének látszó füvet.
-Sajnálom Damon, de nem mondhattam el. Most viszont már tudnod kell. Mikor vámpír lettem, nem érdekelt már semmi. Jártam a világot, és lelkiismeret nélkül öltem. Megismertem Katherinet, és akkoriban együtt öltük az embereket. Nem csak az éhség miatt. Élvezetből. Emiatt egyszer bajba kerültünk. Néhány idősebb vámpír rokonait kaptuk el, vagy valami barátait. Nem tudom már. Simán megöltek volna minket, és úgy döntöttem, nekem elég a mókából. Otthagytam őt, és haza mentem. Egy darabig nem akartam visszajönni, mikor megtudtam, hogy halott. Aztán mégis eljöttem. Akkor már nem volt itt semmi érdekes. Most, hogy visszatértem, és láttam, mennyi vámpír van itt... Maradni akartam, mert hiányzott a szórakozás. Katherine visszatért, és tudtam, hogy meg kell majd ölnöm, de csak akkor jöttem rá, mennyire sürgős a dolog, mikor megölte a családomat.
-És amit a családodról meséltél? Trish? és az ő családja?
-Mikor visszatértem hozzájuk már rég nem éreztem őket családomnak. Sosem kezeltek úgy. Fenyegettem őket, csak így maradhattam ott. Trish volt az egyetlen köztük, aki szeretett. De megszoktam az idő során, hogy sosem szeretett senki. Damon, most, hogy ezt elintéztem tudom, nekem már nincs itt hely.
-El akarsz menni?
-Nem. Damon, nézd. Meg kell ölnöd. Nincs más kiút. Nekem meg kell halnom. Eleget éltem már.
-Ezt nem teszem meg.
-Meg kell tenned értem. Kérlek! És mondd Jeremynek, hogy csak elmentem, és soha nem jövök vissza - Ezzel a mondattal Melly megfogta Damon kezét, amiben egy karót tartott, amit Katherinenek szánt. Aztán magába döfte azt. Damon gyorsan kirántotta, de már késő volt.
-Én végig szerettelek téged Damon -Mondta még lágy mosollyal mielőtt meghalt volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése