Melly nem találta már helyét a családi házban, és nem szerette volna, ha itt találják a holttestek fölött. Tett egy névtelen bejelentést, hogy valami nem lehet rendben a ház táján, de semmi pontosat nem mondott. Aztán Mike-al együtt beültek a kocsiba, és visszaindultak Virginia államba, hogy megtalálják a gyilkost.
Mike szörnyen zavart volt. Nem mutatta, és nem kérdezett semmit, de lehetett látni rajta, hogy felzaklatták a látottak. Viszont nem akart kérdezősködni, mert tekintettel volt Melly-re.
Melanie azonban egészen másra gondolt. A gyilkosra. Tudta, hogy ki az. Miután kb. 5 perc alatt lezárta magában a gondolatsort a mészárlással kapcsolatban, Mike-ra gondolt. Bár nem mutatott semmit, azért nagy ügy ha valaki ilyet lát. Meg kell beszélni. El kell mondani neki az igazat.
-Mike -kezdte- Tudod. Nem könnyű most nekem, de tudom, hogy neked sem az. Úgy érzem, el kell mondanom valamit. Nem is tudom, hol kezdjem -zavartan az arcára tette a kezét, majd újra felnézett. A tekintetük összetalálkozott, aztán Mike újra az utat nézte.
-Jobb lenne, ha kicsit megállnál -mondta remegő hangon. Mike már érezte, hogy ez nem egy egyszerű gyerek emlék lesz. Azonnal félreállt, és Melly szemébe nézett.
-Hallgatlak -mondta hidegen.
-Tudom, hogy ez furcsán hangzik, és talán el sem hiszed, de a családom... Vagyis én. Én... egy. Egy vámpír vagyok. Tudom, hogy ezt... -de Mike félbeszakította.
-Hogy mi?
-Komolyan mondtam. Lehet, hogy hihetetlen, vagy ha elhiszed, akkor meg sosem állsz többet szóba velem, de ezt tudnod kell. Miattam te is veszélybe kerülhetsz. Tartozom annyival, hogy elmondjam, akkor is ha őrültségnek hangzik.
-Nem tudom, hogy miről beszélsz, de remélem, nem próbálsz hülyére venni.
-Nem. Nagyon komolyan beszélek. Nézd -szólt rá Melly majd kieresztette vámpír fogait, és megmutatta a valóságot.
-Ó.
-Mi van? -Mike elindult és folytatták útjukat. Melly pedig nem értette a fiú reakcióját. -Mi az, hogy ó? -kérdezte újra.
-El kell tűnnünk innen. Ha a családodat már kinyírták, te leszel a következő. Azt meg nem hagyom. Hova megyünk most?
-A Salvatore lakáshoz. Beszélnem kell Damonnal.
-Szerinted ő volt?
-Csak vigyél oda. Ott majd mindent meg fogsz tudni.
Az út további részét csendben tették meg. Most, hogy megtudta az igazat Mellyről már nem is tűnt meglepettnek. Ez meglepő volt, meglepőbb még annál is, hogy Melanie vámpír. Teljesen értelmetlen. Meg kellett volna ijednie, vagy kiakadnia. Ehez képest nyugodtan vezet, és talán már egész másra gondol.
Amint megérkeztek a Salvatore házhoz Melly kiszállt, Mike pedig elhajtott. Ez a dolog nem rá tartozik. Melly szörnyű aggodalmat érzett. Érezte, hogy Mike nem megfelelően kezeli a dolgot, és félt ettől. Még nem tudta, hogy mitől kéne félnie, de biztos volt, hogy ez nem normális viselkedés. Az ajtóhoz érve Melly elfelejtette Mikeot, és a fejében újra a rettenetes düh jelent meg. Átvette az irányítást, és nem lehetett semmit kezdeni vele.
Becsapta az ajtót és üvölteni kezdett.
-Damon te mocskos féreg, azonnal gyere elő! -Damon hirtelen a háta mögé került, és idiótán mosolyogva ismét dühítően gúnyos volt. Ahogy mindig.
-Látom tényleg egy napig sem bírod nélkülem.
-Hol van az a tetű kis barátnőd?
-Mármint Katherine?
-Eltaláltad. Nos, hol találom?
-Á, szóval ismered a mi Katherineünket?
-Sajnálatos, de igen. Viszont nem sokáig rontja már itt a levegőt.
-Megint valami zűrt csinált?
-Alig. Most csak a családomat mészárolta le. Felfogtad, hogy ha haza akarok menni én leszek a sztár. Szegény lány, akinek kinyírták a családját. Méghozzá alaposan elintézték. Minden csöpp vér eltűnt. Ha ennek híre megy...
-Ne idegeskedj. Nem tudnak összefüggésbe hozni velük.
-Nem, de névtelenül bejelentettem, hogy van valami. Már biztos tudják. Nem számít. Eltüntetünk minden nyomot, ami hozzád vezethet. Kösz, de nem ez a baj. Sőt semmi baj. Csak kinyírom, és megvagyunk. Mondd meg, hol van és...
-Nem engedem, hogy megkeresd. Megölne.
-Úgyis ezt akarod, hogy eltűnjek nem? -Melly Damonra nézett, hogy lássa az arcát, amikor válaszol. Kíváncsi volt, hogy gúnyolódik vele, vagy komolyan beszél, hogy hajlandó-e segíteni neki.
-Nem. Úgy értem... Nem vagy veszélyes. Ha megmarad a távolság, megmarad a titok, és... kedvellek. Kicsit magamra emlékeztetsz egy szebb, és kevésbé gonosz kiadásban - mondta Damon, a szeme eleinte komoly volt, majd zavart. A végére pedig visszakerült a cinikus mosoly, ami Mellyt eleinte felidegesítette, de most már egészen megszokta. Nem is ugyan az az arc lenne, ha nem vigyorogna ilyen hülyén.
-Segítened kell! El kell pusztítanom azt a ribancot. De tudod mit? Ha te nem segítesz, majd elintézem én magam.
-Az már a te dolgod. Ha meg akarod öletni magad... Csak menj. - Melly az első pillanatban fel akarta pofozni a mocskot, amiért nem veszi komolyan, de inkább csak idegesen kirohant az ajtón. Jól becsapta maga mögött, amit Stefan is hallott, aki az emeleten volt. Senki sem vette észre.
-Vajon hallott valamit? - gondolta Damon.
-Kivel játszadozol már megint? -kérdezte Stefan gyanakodva.
-Melanie Hamilton volt itt, ha ezt akartad tudni. -morcosan indult el másfelé.
-Ne bántsd Melaniet. Nagyon jóban van Elena öccsével, és jó hatással van rá.
-Persze. Felcsaptál Jeremy apjának vagy mi? Semmi közöd hozzá, hogy kivel beszélek öcsi. Azt vajon tudod-e, hogy a kis védenced vámpír?
-Igen. De ne mondd el Elenának. Örül, hogy az öccse végre normális emberekkel barátkozik.
-Tehát hazudjunk neki? Csapjuk be. Kezdesz zülleni öcskös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése